Sssh! antológia

Borzasztóan lassan haladok az olvasmányaimmal. A Sssh!-t még tavaly november elején kezdtem el, de az ünnepek, a Létigen, a munka és az írás mellett nagyon kevés időm van olvasni, pedig mindenek felett azt szeretek a legjobban. Sajnos nagyon sokáig húztam ezt a kötetet is, de előnyére vált, hogy antológia, így akkor olvastam el egy-egy novellát,…

Gyermektelenül

Elsőként azzal kell kezdenem, hogy nagyon köszönöm a tiszteletpéldányt a véleményemért cserébe. Mivel magam is írok, tudom, hogy a visszajelzés a legfontosabb. Úgy gondolom, anélkül nem tudunk fejlődni, ha nem hallgatjuk meg a másik őszinte véleményét. Ezen elvek mentén próbáltam megfogalmazni gondolataimat a kötetben található novellákról. Előre is elnézést, hogy nem köntörfalaztam semelyik történet esetében…

Muselière alkotócsoport: Bújj-Bújj

Bevallom, nem vagyok jóban a horrorral, így okkal kérdezhetnénk, akkor mégis mi a csudának olvasok horror antológiát. Pont azért, mert kedvem támadt egy kis látókörbővítésre. Na és az sem utolsó szempont, hogy a magyar írós közösség olyan, mint egy nagy család, így egyes nevek bizony ismerőssé válnak, és egyre jobban késztetést érez az ember, hogy…

A boldogság keresése

Volt egyszer egy zenész, egy tehetséges zenész, aki egy nap úgy határozott, végig járja az egész királyság minden zegét-zugát, hátha megtalálja, amit keresett. Szeretett zenélni, de akárhányszor húzták magabiztosan mozduló ujjai a vonót, akárhányszor fogta álla alá a hegedűjét, mégsem érezte azt a földöntúli boldogságot, amiről a tanítómestere beszélt. Olivér vágyott a szívét-lelkét elárasztó örömre…

A száztizenegyedik szoba titka

János megfontolt léptekkel haladt a palota csendes magányában. Nemrég ütött éjfélt az óra, mégsem tudta álomra hajtani a fejét. A király, ura és parancsolója, akit tizenhét éve szolgált minden erejével, napok óta betegeskedett. Orvosok, gyógyítók sora látogatta, de végül mindegyik fejcsóválva, hangos sóhajok közepette távozott a palotából. A király haldoklott. János tudta, hogy a palotaőrség…

Véletlen

I. Tomi a Gellért-hegy tetején ült és meg sem rezdült, amikor egy kósza falevelet keresztülfújt rajta a szél. A reggeli köd lassan felszállt a városról, végre előtűnt a Szabadság híd túloldalán a pesti oldal. Balázs mellé telepedett, ő is a Szabadság szobor talapzatának vetette hátát és maga elé bámult. Ha bárki látta volna őket, biztos…